2009 november 27. | Szerző: F
Na, jöttem nem éppen jóval dicsekedni.
Belenéztem a magán telefonjába, itthon hagyta. Nagyon gyorsan kezdett dobogni a szívem, és visszatettem. Másodszorra már nem. Belenéztem. Mit váltott ki belőlem a helyzet? Furán fog hangzani, de megnyugodtam. Vannak olyan dolgok, amiket ki kell próbálnod, hogy tudd, milyen, mert hiába mondja neked akárki, hogy ne tedd, a kíváncsiság mégis hajt. Miután megtetted, azután tudsz már álláspontot foglalni. Mi most az álláspontom? Többet nem fogok belenézni, mert most már tényleg nem látom értelmét, ehhez sajnos az kellett, hogy belenézzek.
A féltékenységem megint előjött, nem a telefonnal kapcsolatban. Nem írnám le, mert ki tudja, ki olvassa a blogomat, nem szeretném, ha magára ismerne valaki. Annyira átlagos dolog miatt volt, hogy tényleg magammal van gondom, nem tudom elfogadni magamat, ahogy vagyok. A kérdés az, miért becsülöm le magam? Hiába jöttem rá erre, ha egyszerűen nem tudom, miért van ez. Oké, hogy nem hiszem magam elég jónak, de miért?
Amúgy sokan olvasták eddig a bejegyzéseket, kár, hogy ők nem szólnak hozzá, mert tudom, hogy nagyon sok féltékeny nő van, és nekik is mind saját magukkal van gondjuk…
Ne haragudj Madár, hogy most nem reagálok semmit az írásodra, lehet legközelebb már csak vasárnap, vagy hétfőn leszek.
Madár! Annyit azért mert súgok, hogy 20 és 30 között vagyok.:)
2009 november 27. | Szerző: F
Kiegészítés: mondtam neki, hogy igyekszek bízni, de nagyon nehéz. Azt mondta, hogy tudja, hogy ő rontotta el, és hogy hülye volt. Mondtam neki, hogy az a legnagyobb bajom, hogy szerinte nincs rá magyarázat, vagyis az a szokásos „nem tudom”. Nem tudtam mást csinálni, elmosolyogtam magam, és mondtam, hogy de olyan nincs. Ő is mosolygott, amikor én is. Aztán ismét komolyra váltva: Mondta, hogy tényleg nem tudja, miért tette. Feljött a szó a régebbi dolgokról és abban az időben, nagyon se veled se nélküled kapcsolatunk volt, és mondta, hogy ez volt benne, és akkor eléggé haragudott rám. Azt válaszoltam neki, hogy akkor a harag és a düh feljogosítja a jövőben bármire? Őszinte leszek: már nem emlékszem mit válaszolt, mert elég késő volt, és mindketten már igencsak álom közeli állapotban voltunk. De nyilván nem olyat, amibe bele tudtam volna kötni, mert arra biztos emlékeznék.
Most hol is vagyunk? Ott, hogy:
1. Bánja a bűnét, és igen, valóban többször nem fog előfordulni (a kételkedő oldalam szerint: mi van, ha csak mondja, hogy bánja, és csak azért mondja, hogy kiengeszteljen?)
2. Tényleg szeret, mert igaz tele vagyok hibákkal, de ő ennek ellenére elfogad (kételkedő oldal: mi van, ha csak azért van mellettem, mert van kihez hazajönni, van, aki mos, főz, vasal rá…megszokás?)
3. Nem tudná magát így megjátszani, nem érne úgy hozzám, nem nézne úgy rám, és nem bújna úgy, ahogy szokott (kételkedő oldal: sok dolgot olvastam már, akármi megeshet…)
Én ugyanilyen vagyok az életben is. Mindig, ha valami jót feltételeznék magamról, vagy a páromról, a kapcsolatunkról, jön a kételkedő oldal, és megkérdőjelez mindent. Olyan jól elsajátítottam már ezt, hogy azt se tudom mióta élek így.
A mai napra a feladatom az lesz, hogy: munkát keresek, nem bírom már a bezártságot, nem foglalom le magam eléggé, nincs életem egyszerűen, csak vegetálok a négy fal között.
Meglátom, hogy zárul a mai nap, és akkor jöhet egy újabb feladat…
2009 november 27. | Szerző: F
Madár!
Nem véletlenül nem írtam le a koromat, mert lényegtelen, hogy hány éves vagyok, az a dolgokon mit sem változtat. Lehetek 22, 24, 26, 28, akár 55 éves is, attól még ugyanúgy ilyen vagyok, amilyen. Itt a kor teljesen mellékes.
Az álommal kapcsolatban vitatkoznom kell veled. Álomszótár ezeket írta:
Papagáj: A bölcsesség ígérete, ha a saját véleményét tudja mondani. Az elbutulás veszélye, ha mások szövegét ismételgeti.
Írás: Általában fontos üzenetet hordoz (amelyet Ön saját magának küld), de megfejtése nehéz. (Ellenkező esetben nem volna szükség arra, hogy álomba rejtse.) Érdemes megfejtésével foglalkozni, de ez valószínűleg hosszas munkát igényel, az álom, az álomsorozat alapos elemzését. Demotikus álmoskönyv. Ha valaki papiruszra ír: rossz, mert Isten számba veszi gonosz tetteit.
Levél: Az üres papír egy lehetőség, írhatunk rá (üzenetet), rajzolhatunk (vágyainkat). Mindenképpen egy törekvés valaminek a kifejezésére.
Sírás: Megkönnyebbülés, egy teher lassan távozik. A nevetés még kissé odébb van, de jönni fog, ha környezete megértő. Astrampsychos. Öröm fogja eltölteni lelkét.
Azt kifejthetnéd bővebben, hogy nekünk kell a lelki életünket rendezni velük, mert lehet félre értelmezem, és addig nem szeretnék rá reagálni.
Tegnap beszélgettünk. Megkérdeztem, hogy nincs –e valami, amiről tudnom kéne, vagy kettőnkkel kapcsolatban akármi. 2 dolgot mondott: az egyik, hogy rossz érzése van kettőnkkel kapcsolatban (megérezte azt, hogy nekem gondom van). Tegnap megbántottam véletlenül, mert nem úgy értelmezte azt, amit én mondani szerettem volna, és letette a telefont. Írtam is utána neki, hogy a hangjából ítélve megbántottam, pedig nem úgy gondoltam, amit, ahogy ő.
A másik dolgot itt nem részletezném, mondta, hogy akkor szerette volna elmondani, ha tényleges lesz, csak annyit mondtam neki, hogy köszönöm, hogy elmondta. Tényleg jól esett, hogy elmondta, mert nem feltétlenül kellett volna most elmondania, hanem pár nap múlva.
Mondta, hogy nincs semmi probléma, azon kívül semmi, amit elmondott.
És most jövök én: ha a szemembe mondja, hogy nincs semmi probléma, nincs más dolgom, minthogy elhiggyem. Ha ő olyan kis süsü lenne, hogy rákérdezek, és nem mondja el, ha bántja valami, akkor az már az ő gondja. Úgy értem, hogy a lehetőség előtte volt, ha bármi nyomná a lelkét, vagy bármi problémája lenne kettőnkkel, akkor elmondja, sőt a lehetőség mindig előtte van. Nos, most már csak nekem kéne elhinnem, hogy tényleg semmi gond nincs. Innentől kezdve rajtam áll vagy bukik, hogy elhiszem –e, Miért ne hinném? Ha azt mondta, biztos úgy van. Nem akarok már úgy élni, hogy folyton megkérdőjelezek mindent, hogy biztos úgy van –e, ahogy és gyártom a frappáns elméleteimet.
Jó volt az este, nagyon jó… és a reggelünk is: sok simogatás, sok bújás, sok csók, sok érintés 🙂
Most ez is rajtam áll vagy bukik, hogy elrontom –e a képzelgéssel, agyalással. Az „első” majdnem agyalás-mentes nap általában mindig szuper, de utána minden kezdődik az elejétől fogva, mert képtelen vagyok elhinni, hogy én kellek, hogy kellek egyáltalán. Tegnap gondolkodtam elég sokat magamon. Arra jöttem rá, hogy: mindig máshoz hasonlítom magamat, az önbizalmam mínuszban van. A durva az, hogy ha ránézek a barátnőmre, azt mondom mindig magamban, ő sokkal jobban illene a páromhoz, itt most öltözködési stílusra gondolok, meg még nem tudom mire. A barátnőmnek is van párja, szóval nem értem, miért vagyok ilyen, miért nem becsülöm magam, miért hasonlítgatom magam máshoz, mert ami energiát ebbe ölök, azt fordíthatnám jó értelemben magamra: munkakeresés, tanulás, torna, akármi más. A munkakeresésben is teljesen lehangolom magam,mert úgy gondolom, hogy ide úgyse vennének fel, ide se, oda se, így szinte alig küldök önéletrajzot.
Nemféltékeny!
Annyira igazad van, hogy saját magunkkal kéne törődnünk, most kezdek rájönni erre én is, az egésznek az „ízére”.
Akkor itt az idő, hogy ténylegesen magammal kezdjek törődni, magammal foglalkozni, leginkább a lelkemmel.
Képzeljétek! Nem hiányzik a turkálás, nem tudom, hogy csináltam, egyszerűen lebeszéltem magam arról, hogy teljesen felesleges, mert szétagyalnám magam, és csak rossz napom lenne.
4 napja nem turkáltam! (3 napja és 23 órája…)
Azt álmodtam, hogy indultam a szépségkirálynő választáson…. 🙂 ezt hogy hoztam össze, nem tudom…
2009 november 26. | Szerző: F
TS!
Igen, pont a te oldaladon olvastam, mert volt párszor, hogy hasonló időben írtunk, és elkalandoztam más blogokra olvasgatni. Neked se lehet könnyű magaddal élni, remélem ezt nem veszed sértésnek, mert nem az akar lenni. Csak olvastam, hogy küzdesz magaddal, a gondolataiddal rendesen.
Nemféltékeny!
Na, igen, az órás dumát én nem tudtam volna bevenni.. tudom, ez én vagyok. Nyugodtan gyere, nyugodtan írj, mint bárki más, jól esik a támogatás. Most a párom laptopjról írok, és nem néztem, hogy milyen oldalakon járt. Nehezen bírtam ki, ahogy bekapcsoltam a gépet, de most már egyáltalán nem izgat a dolog 🙂
Egy kérdés feléd: sok férfi számára minden csúcsszuper otthon, de mégis megcsalják a párjukat. Ilyen helyzetben te mit tennél? Mert szerintem mégse csúcsszuper akkor otthon valami, vagy magával az emberrel. Szintén itt olvastam valahol, talán cikkben (?), hogy azok, akik ilyen helyzetben félre lépnek saját magukkal van problémájuk. Teljesen nlc-függő lettem….
Madár!
A titkos zónám egyedül ez a blog, és amit a barátnőimmel beszélek. Amikor történt az ominózus eset, amit nem dolgoztam még fel, akkor megadtam neki mindenhova a jelszavam, hogy lépjen be nyugodtan, és nézzen körbe, nincs titkolnivalóm. Nem élt az alkalommal. Most is ugyanúgy képes lennék felajánlani neki, mert nincs titkolnivalóm. Vagyis most már ez a blog az.
A levelet az álmomban nekem, a jó oldalamnak írta. Nem tudom, hogy van –e valami jelentősége, de papagájos papírra írta.
A párom mondta is nekem, hogy szerinte teljesen félreismertem. Csak tudod, amit eddig megismertem, nem éppen jó, és nem tudok róla már jót elképzelni, és itt megint bekapcsolódik a makacsságom és a sértettségem.
Egy valamit nem tudtok még: a páromnak két telefonja van, egy céges, egy magán. A magánba soha nem turkálnék, de a cégesbe volt, hogy belenéztem. Találtam egy nőről fényképet.
2009 november 26. | Szerző: F
Csajok!
A zuhany alatt jutott eszembe, hogy végig olvassam a blogot, mert azt hiszem, hogy nem írtam: munkanélküli vagyok … Lehet így már jobban összeáll a kép.
2009 november 26. | Szerző: F
A csodálatos nap után, egy irtó rossz este lett, és a tegnapi is az volt.
A tegnapelőtti nem is lényeges, inkább a tegnapi.
Múlthét szerda óta nem ültem a kocsijában, mert nem mentünk sehova. Ő viszont hazament a szüleihez hétvégén. Tegnap várt x helyen, mert anyuval találkoztam, jött értem. Beszállok a kocsiba: az ülés nem az én méretemhez van állítva, sokkal előrébb van húzva, a támla is másképp állt, mint ahogy nálam szokott.
Ennyi elég volt, és megint padlón vagyok, megint agyalok. Rá kellett volna kérdeznem, hogy ki ült itt, mert nagyon előre van húzva az ülés. Ehelyett csak annyit mondtam, hogy hú nagyon előre van húzva az ülés, nem férek el (nem azért, mert olyan kövér lennék, a magasságomból kifolyólag).
Ő kicsit zavart volt, amikor ezt megemlítettem, segített hátratolni az ülést, mert nekem soha nem sikerül. Valami bibi nála is volt, mert nem úgy viselkedett, mint máskor: nem rakta a kezét a lábamra, és egy szót nem szólt egészen hazáig, igaz én sem. Aztán innentől kezdve egy darab szót nem váltottunk, még reggel sem. Elmentem fürdeni, aztán egyből ágyba, mert hulla voltam, későn értünk haza tegnap. Nem tudom, ő meddig volt fent, azt hallottam, hogy lekapcsolta a tv-t és elment fürdeni, de akkor már valószínűleg aludtam, mikor bebújt az ágyba, mert semmit nem érzékeltem.
Az éjszaka: azt álmodtam, hogy megcsaltam őt. És jó érzés volt. Nem is a páromat sajnáltam az álmomban, hanem a másik férfit, vagyis inkább fiút, mert fiatal volt, hogy nem mondtam el neki, hogy kapcsolatban élek.
Reggel ébredés. Tudjátok, hogy feküdtünk? Én az ágy egyik oldalán, teljesen a falhoz húzódva, ő pedig a másik oldalon, teljesen a szélén, semmi összebújás nem volt, semmi érintkezés. Reggel sem. Én megfordultam, hogy lássam, de csak a hátát láttam. Megint itt jött a makacsságom, hogy bújj hozzá, de nem, de bújj hozzá, de nem. Hát addig veszekedtem saját magammal, amíg felkelt, és már nem volt kihez bújnom.
Igazából gondoltam rá, hogy már csak azért is belenézek a telefonjába, aztán arra jöttem, ugyan: bármit ki lehet törölni. Gondoltam, hogy megint átkutatok mindent, de: mit érek el vele? Hogy megint lesz egy nagyon rossz napom? Arra is gondoltam, hogy mi van, ha azt mondaná, van valakije, és arra jöttem rá, hogy, azt mondanám neki, amit nekem Nemféltékeny írt: a te életed, te vagy benne a főszereplő, ha neked így jó, akkor csináld. És még annyit is mondanék, hogy egészségedre. Aztán viszlátot intenék.
Nem tudom, hogy mit várok még. Valószínűleg azt, hogy változzak.
Olvastam egy blogot, ahol a lány szintén dilemmázik egy férfival kapcsolatban, és azt tanácsolták neki, hogy: maradjon a férfi mellett, mert mindegy, hogy utána kijön, hasonló esetben, ugyanúgy reagálna, ahogy eddig, mert nem változtatott.
Én nem tudom, hogy most mi lesz, és tudom, hogy igazából a saját hülyeségeim miatt rontok el mindent: magamat, a napomat, a párkapcsolatomat. Nem tanultam meg kezelni még azt, ami történt.
Azt olvastam, ha valaki féltékeny, abban több a hiúság, mint a szerelem.
Rosszul végződött tegnapi nap, rosszul kezdődött mai nap, és még a nap csak szinte most kezdődött, hol van még a vége?
3 napja nem turkáltam, és nem is fogok, ez nem old meg semmit.
2009 november 24. | Szerző: F
TS!
Igen, elméletben sok mindenki jó, akárcsak én 🙂
Egy férfi ismerős amúgy azt mondta nekem, hogy aki keres, az talál. Vagyis mindig találnánk olyat, amibe bele tudnánk kötni. Tényleg el kéne fogadnunk, hogy a saját életünkkel törődjünk, ahogy Nemféltékeny is írta. A mi tetteinkért vagyunk 100%-ban felelősek, és tényleg a saját „színdarabunkkal” törődjünk, mert abban vagyunk a főszereplők, mert más életben maximum csak másodhegedűsek lehetünk, mert a párunk életében ki az első? Hát ő maga.
És így van: ha a párom meg akar csalni, úgyis megfog.
Nemféltékeny!
Olyan jót mosolyogtam azon, amit írtál, mármint a pelenkázós részen 🙂 🙂 🙂
Nagyon ügyes kislány voltam, glóriát érdemelnék. Se turi, se laptop-nézés, azt nem írom, hogy nem volt agyalás, mert volt, de nem olyan vészes formában, habár jobban örültem volna, ha még ennyi sincs.
Be kell, hogy valljam, kicsit szomorú vagyok. Tudom, hogy nem lehet minden nap olyan, mint a tegnapi, de én megint olyan napot szeretnék, olyan jó volt. A mai nem ilyen, sajnos. Kicsit rohanós, kicsit nem együtt levős. Pont ettől félek, hogy most túl sokat akarok megint belőle, és nehogy megint turkálni kezdjek, és nem normális elméleteket gyártsak, amivel őrületbe kergetem magamat.
Körülbelül 1 napja és 10 órája nem turkáltam!!!!
Amúgy lehet az is rátesz egy lapáttal az egészre, hogy nagyon sok emlék van itt még az exével kapcsolatban, de nem szem előtt. Én ugye majdnem mindennap át turkáltam mindig mindent jó alaposan… Ma ilyen se volt, és semmilyen más turkálás sem.
Helyette volt: pozitív gondolkodás, jövő tervezés (itt most nem arra kell gondolni, hogy a párommal mit tervezek, hanem hogy magammal), negatív gondolatok elhessegetése több-kevesebb sikerrel.
Pont arra gondoltam, hogy el kéne kezdenem mozogni. Vannak itthon dvd-k, de még ezeket is lusta vagyok betenni a dvd-lejátszóba, pedig most is egyedül vagyok, és tornázhatnék, pl. Rubint Réka 40 percesére. A párom is mozogni van amúgy (focizik), kb. fél tíz, háromnegyed tízre ér haza. Addig pedig bőven lenne időm.
2009 november 24. | Szerző: F
Most jut eszembe, hogy elfelejtettem valamit. Nagyon rosszat álmodtam, az elején minden jó volt, körülbelül, mint a tegnap este. Aztán jött a feketeleves: a párom visszament az exéhez, de: az ex az én rossz oldalam volt, és az álomban a jó oldalamat játszottam én. A párom a rossz oldalamat választotta, vagyis visszament az exéhez. Mondta, hogy ne is keressem, mert az ex (vagyis az én rossz oldalam) nagyon meg fog haragudni, és balhét fog csinálni. Írt a párom levelet, de én széttéptem előtte, és ő elkezdett sírni, és nagyon szomorú lett. Én is nagyon szomorú voltam és sírtam. Az exet csak pár felvillanásig lehetett látni, de az a fura, hogy tényleg a való életben lévő exe volt, de az én rossz oldalamként. Elég érdekes egy álom volt.
2009 november 24. | Szerző: F
Madár!
Ne haragudj, a te kommentedre nem is reagáltam. Igen, nekem ez túl korai 🙂
Azért én a késsel való hadonászástól nagyon messze vagyok, nem tudnám bántani a páromat, még úgyse, hogy csak megütném.
Van abban valami, amit írsz. Lehet, én se foglalom le magam túlságosan. Igazából tudom, hogy nem foglalom le magam túlságosan.
Tudod, pont arra gondoltam tegnap, úgy érzem, a párom nem tud felnézni rám, és nekem ez nagyon rossz érzés. Szeretném, ha tudna dicsekedni, hogy milyen okos, tanult, művelt, iskolázott barátnője van, mert igazán kevés az, ha csak szép vagyok, de a fejemben a káposztalén kívül nincs más. Amúgy nagyon szeretek tanulni, mindig tanulok valamit, de az utóbbi időben semmit.
Soha nem táncoltunk együtt, pedig imádok táncolni, és a párom is mondta, hogy biztos nagyon jól táncolok (más már mondta, hogy nagyon jól táncolok), és megnézne egyszer. Plusz el is szeretnék már régóta járni társas táncra: salsa, vagy ilyesfajta órákat venni.
Nem láttam az Elfúja a szél-t, de sok jót hallottam róla, mind a könyvről, mind a filmről.
Nemféltékeny!
Olyan igazad van, csak egy gond van: nyilván te nem élted át azt, amit én, habár mást nyilván igen, csak tudod elég rossz, hogy tesz valamit, és ennyi. Még megmagyarázni sem tudja. Ilyenkor az jut eszembe, hogy vajon ebből mennyit tanult, mert ha nem tudja megmagyarázni, akkor nyilván máskor is előfordulhat, ugyan ez, ugyanígy, mert egyszerűen nem tudja miért csinálta. Remélem, érted, mit szeretnék kifejezni.
A legfájóbb az egészben mégis az, hogy azt mondta, fordított esetben, vagyis, ha én csinálnék ilyet, akkor nagyot csökkenne a bizalma. Igazából nem írtam le, hogy mi is ez a probléma, maradjunk annyiban, hogy nem testi megcsalás, de azért nem szeretnék bővebb infót adni, mert ha esetleg az oldalon járna (ki tudja, miket nézeget egy férfi), hamar magára ismerne.
Úgy gondolom, hogy ha olyan tettei vannak, amely engem is érint, akkor nem lényegtelen.
Értem, hogy mit szeretnél írni, és végülis igazad van teljes mértékben. Túlságosan a párunk életére akarunk koncentrálni, őt akarjuk irányítani, az ő dolgait rendezni, miközben a saját életünkön is lenne mit bőven javítani, tanulni, irányítani. Nyilván ha én elkezdek magamon változtatni, akkor azt ő is észreveszi, és azt gondolja, hogy hoppá, egy ilyen nőt nem szeretnék elveszíteni.
Tudja, hogy vannak gondjaim kettőnkkel kapcsolatban (vagy inkább csak magammal kapcsolatban?), de nem tudja ezeket a turis dolgokat. Ma reggel is a konyhában voltunk, reggeliztünk, és elgondolkoztam magamon, és a blogra gondoltam, hogy mit írok. Megsimogatja az arcomat, és megkérdezi, hogy valami baj van. Mondtam, hogy nincs. Megkérdezte vagy 3-szor, hogy biztos, mondtam igen. Úgy érzem, ezt nem kell megosztanom vele, mert nagyon szégyellném magam előtte.
Dicsekedni szeretnék a tegnapi nappal kapcsolatban: nagyon jó volt a késő délutánunk és az esténk. Dvdztünk, vége lett a filmnek, és csak néztünk egymásra, simogatta az arcomat, de ezt úgy, hogy feküdtünk a kanapén. Itt most nem kell a szexre gondolni (nem is volt), hanem a szívből jövő szeretetre, simogatásra, csókokra, nem az izgatás volt a cél. Olyan jól éreztem magam a karjaiban, minimum fél órán át elvesztünk egymás tekintetében, mosolyogtunk egymásra, finoman csókoltuk egymást, mondta, hogy nagyon szép vagyok. Láttam rajta valamit, amit mostanában nem: szerelmesen nézett rám.
Aztán, amikor készülődtem fürdeni, ugyanez: mosolyogtunk egymásra, puszilgatta a nyakamat, az arcomat, simogatott, én pedig jól átöleltem, magamhoz szorítottam. Egyszerűen kedvem nem volt fürdeni menni. Annyira szeretem az érintését, és ez most olyan más volt, mint az eddigiek, sőt, megmerem kockáztatni, ilyet még soha nem éreztem, amit tegnap ez a helyzet kiváltott belőlem, a szívemben.
Belegondoltam, hogy turkálok utána, és hogy milyen rossz gondolatim vannak, és könnybe lábadt a szemem, nagyon sűrűn kellett pislognom, hogy ne folyjon ki a könnyem, és hogy ne vegye észre. Annyiszor értünk tegnap egymáshoz, mint körülbelül 3-4 nap alatt összesen. Aztán fürdés után az ágyban is ugyanez a szeretgetés. Nagyon szeretem a hátát, és mondtam neki, hogy forduljon hasra, felhúztam a pólót a hátán és finoman elkezdtem simogatni, és puszilgatni. Aztán visszabújtam mellé. Mondta, hogy nagyon finom volt, amit csináltam, nagyon jól esett neki, és jól hozzám bújt.
Az a baj, hogy nem jön át nyilván az írásomon keresztül, amit éreztem, de annyira-annyira jó érzés volt, jó volt mellette, vele lenni, a karjaiban.
Ma reggel többet simogatott szinte, mint evett. Sokszor lerakta az evőeszközt, és megsimogatta az arcomat, mosolygott rám, természetesen én is rá. Mielőtt elindult a munkába, megkérdeztem, hogy meg van –e mindene, leellenőrzött mindent, hogy igen, majd magához húzott, rám nézett, és azt mondta, hogy meg van mindene.
Lehet ezek másnak teljesen természetesek, de nekünk mostanában nem voltak jó napjaink, így teljesen eufórikus érzésem van, pár centivel a föld felett járok. A konyhában csináltam a reggelit, és észrevettem, hogy ott a telefonja. Meg tudtam volna nézni, de nem néztem. Valahogy számomra a telefonja olyan tabu, nem tudom, hogy miért. Remélem hónapok múlva már minden mása tabu lesz, sőt nem is hónapok, hanem hetek, napok múlva.
Próbáltam lefoglalni a gondolataimat, nem arra gondolni, hogy most miért csinálta ezt, miért csinálta azt.
Este fürdés után még mászkáltam picit a lakásban, mert láttam, hogy gép előtt ül, gondoltam hagyom egy kicsit, nézze meg nyugodtan, amit akar. Megyek be a szobába, rám várt, hogy bemenjek, mert egy oldat mutatott, és kikérdezte x dologról a véleményemet. Ez is jól esett.
Itt az ékes bizonyítéka annak, hogy próbáltam magamon változtatni, és a párom is teljesen másképp viszonyult hozzám. Sietett tegnap a fürdéssel, hogy minél hamarabb mellettem lehessen az ágyban. Olyan felszabadultak voltunk, nem lehetett érezni közöttünk a feszültséget. Reggel mondtam neki, hogy már várom, hogy hazaérjen, mondta, hogy siet haza, de még beugrik a postára.
Természetesen ennyi idő alatt nem tudom a fejemből kiverni a rossz gondolatokat, és nem mondom, hogy nem gondolok rá, és nem gyártok összeesküvés-elméleteket, de már sokkal kevesebbszer, mint azelőtt. Van, amikor nehezemre esik másra gondolni, de akkor leállítom magam.
Már most látom, hogy egy fél nap alatt mennyit változtattam, és mennyivel másabb lett a hangulat közöttünk.
Tényleg nagyon várom már, hogy végre késő délután legyen, hogy újból lássam, és magamhoz ölelhessem.
Köszönöm Nektek a segítséget, és a tanácsokat!
2009 november 28. | Szerző: F
Rákérdeztem a páromnál az ülésre, agyaltam természetesen, hogy megkérdezzem, ne kérdezzem, és hipp-hopp, azon kaptam magam, hogy már rá is kérdeztem. Elhiszem neki, amit mondott. Meg kell előlegeznem a bizalmat, mert ez nélkül vakvágány az egész.
Megkérdeztem, hogy zavarná –e, ha fogynék. Mondta, hogy nem, de szerinte már így is jó vagyok. Ha viszont fogyni szeretnék, akkor fogyjak, a lényeg, hogy érezzem, jól magam a bőrömben.
A konyhában ülök, kérdezte, hogy szabad jönnie, mert tudja, hogy van blogom, elmondtam neki, szóval már semmi titkom nincs előtte. Na jó, annyi, hogy nem tudja, hol van, és mi a neve, de ennyi titok kell is, igaz?
Ma este külön esténk volt, ami annyit jelent, hogy ő beült a számítógép elé a nappaliban, én pedig a konyhában a laptop elé, és mindenki azt csinált, amit akart.
Ma annyi esett rosszul, hogygyedül volt a szobába, bementem, ő egyből letette a telefont, ahogy meglátott, és a párnákat kezdte rendezni. Miért kell letenni, ha én bemegyek? Akkor is nyomogathatja nyugodtan, igaz, elkezdenék agyalni, de az már legyen az én bajom, hogy ilyen süsü vagyok.
Madár!
Általában, ha én rákérdezek, hogy mi a baj, ő el szokta mondani, és mondja is. Bár az lenne a legjobb, ha magától mondaná.
Dicséretes igen, azt hiszem, nem túlzok, ha azt írom, muszáj változtatnom, így nem lehet élni, és ki akarna egy ilyen nővel élni? Tudod, milyen fájó és lehangoló ezt írni magamról? De be kell látni, ez van, ezen kell változtatni.
Nem tudom, hogy a féltékenységem, el fog –e múlni, teljesen nyilván nem fog, de enyhülni biztosan fog. Előre attól félek, hogy mi van, ha visszaesek, bár ez is csak rajtam múlik, ahogy a saját életem is. Ez az én „próbám” jelenleg.
Az igazat megvallva, én is zsarnok érzem magam, még most is. Rájöttem, hogy túlontúl önző vagyok vele szemben, mindenről tudni akarnék, akármit csinál, akármit tesz. Tegnap például a szomszéd nő miatt lettem féltékeny, mert leállt vele bájcsevegni.
Nem vártam pár nap alatt hatalmas változásokat, és most kell belátnom, nem is lesz egy fáklyásmenet, csak azt hittem, hogy azért ilyen dolog nem vált ki belőlem féltékenységet, és erre tessék.
Én úgy érzem, betegesen féltékeny vagyok. Nyilván nem írok le mindent, ami a nap 24 órájában történt, de tudom magamról, hogy még a „beteges” kategóriába tartozok.
Oldal ajánlása emailben
X