2010 január 14. | Szerző: F |
Maradtam…. de gondolom ezt nem volt nehéz kitalálni. Elhatároztam magam, tényleg- Átgondoltam, hogy is kellene ezt elkezdeni.
Mi okozza számomra a legfőbb problémát? A gondolataim. Hát itt kezdtem el.
Van egy könyvem, egy nagyon jó könyvem. Legalábbis nagyon sok olvasói véleményt olvastam róla, mielőtt megvettem, és csak pozitívak voltak. Vannak benne gyakorlatok, és sok-sok okosság.
A mai nap jól telt. Tereltem a gondolataimat tudatosan. Ezt másképp tényleg nem lehet csinálni. Hogy kell ezt elképzelni? Nézzünk egy példát: ha elkezdek rosszra gondolni, és mielőtt belemerülnék, pont az ellenkezőjét gondolom annak, amit képzeltem. Vagyis csak csupa jó dolgot. A könyv írja, hogy ha az elménk ellenkezne, és feladná, ne foglalkozzunk vele. Meg kell küzdenünk saját magunkkal.
Az első nap én kontra féltékeny én: 1:0 🙂 Örülök neki, és remélem az én számom csak nőni fog! Igaz, ez csak a képzeletbeli első nap volt, és mindig az a legkönnyebb. Részletesen beszámolok majd a többi napról is, és tudom, ha igazán akarom, és megteszek mindent érte. akkor sokkal jobb is lesz!
Ahogy az egyik kedvenc filmemben van:
„Garantáltan lesznek nehéz időszakok,
és garantáltan lesz olyan, hogy egyikőnk vagy mindketten ki akarunk szállni.
De garantálom, hogy ha nem kérem, hogy légy az enyém,
azt életem végéig bánni fogom, mert a szívem mélyén érzem, hogy te vagy az igazi!”
„Boldoggá az tehet, aki boldogtalanná is.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Ezt a filmet láttam. Ugye Richard Gere mondja Julia Robertsnek, vagy fordítva? De az az utolsó mondat is abban van? Mert arra nem emlékszem, de nagyon-nagyon igaz. Én is elgondolkozom most rajta. Jókor jött. Én is szakítani szeretnék, de a lelkem nem tud mást tenni, küzdenie kell, ez lett a dolga, úgy tűnik. Ha valaki a lelki társunk, ha a pokolba kívánjuk, akkor is visszajön, “levakarhatatlan”, no, nem mindig azért, mert ő küzd láthatóan, hanem, mert a mi lelkünk érte. Az övé oly titokban, hogy csak érezni lehet, ha egyáltalán eljutunk erre a szintre, hogy érezzük a másik lelkét, mert kifelé mást mutat, épp az ellenkezőjét, miinél jobban az ellenkezőjét, annál inkább igen a válasza..
Most milyen könyvet olvasol, amiről beszélsz? Hát, tényleg nem lep meg annyira, hogy maradsz, de mégis elhittem, hogy szakítasz..A gondolkodó ember nem lép ki sehonnan olyan könnyen. Az írás meg gondolkozás, épp a kitartást, maradást segíti valaki,valami mellett, amiben ingatagok vagyunk. Ugye te is így vagy ezzel? Én igen. Azt hiszem, jó könyvet találtál. Gondolom a teremtő képzeletről, a pozitív gondolkozásról, meg, hogy az lesz a valóság, amit mi segítünk is, s nem pedig félelmekkel blokkoljuk..És, ahogy már mondtam korábban, a szeretet űzi ki a félelmet, és ad kitartást, a pokollal szemben is.
Hogy miért mondom, hogy minél inkább nem, annál inkább igen? A nagyon durva, vagy minimum nem illedelmes tiltakozás jelzi a szexuális gátlások okozta elfojtott vágyat két ellentétes nemű között. Ezért szeretem Freudot, mert az élet őt igazolta mindig. Aki viszont szépen tud nemet mondani, az más. Mindig azt hittem, én vagyok ronda stb. azért nem kellek, de akkor miért nem tudnak udvariasan köszönni stb., akkor ez nekik nem probléma, de, ha bunkóskodnak, akkor nem velem van a baj, érted, ugye?
Egy férfi vagy nő akkor sértő, ha fél, hogy nem elég jó a másiknak, másoknak,- bármire érvényes ez, nemcsak a szexre..