2010 január 12. | Szerző: F |

 Úgy érzed sok küzdőszellem van bennem? Én nem… küzdök? Inkább csak vergődök…

Ismételten bizalmatlan vagyok, vagyis folyamatosan az, de most megint van egy ok, hogy magamba fordulhassak…

Vajon mennyire szerethetem őt? (költöi kérdés) Csak mert  a viselkedésem alapján…

Próbálom külső szemmel nézni magam: ki akarna hazajönni hozzám? Senki. Mert nem kell a felesleges rossz kedv, a lehangoltságom, és annak se jó, akiben nem bízok, szomorúnak lát, tudja, hogy folyton bizalmatlan vagyok….mert így ő sem érzi jól magát mellettem.

Tudom, hogy a (saját) változás a kulcs az egészhez.

Klotild! Nem tudom, mikor tudok benézni hozzád, de benézek mindenképpen.

Jobb lesz? Na jó, nem írom azt, hogy mikor és hogyan… helyette azt írom: igen, tudom, hogy jobb lesz, sőt már jobb is. Kezdek racionálisan gondolkozni, nem a féltékeny felemmel. Igaz nem régóta, úgy kb pár órája, de valahol, valahogy el kell kezdeni. Végzett a párom a fürdéssel, úgyhogy lépek. Jó éjszakát!