ÚJ újévi fogadalom

2010 január 9. | Szerző: F |

 Ha túlságosan másokkal foglalkozunk, nem jut idő magunkra. Ezt most hallottam a tv-ben.

Oké. Túlságosan a párommal foglalkozok? Valószínű. Csak rossz az érzés, hogy tesz valamit, ami elméletileg az ő dolga, de ha kihatással van rám, az már az én dolgom is úgy érzem.

Foglalkozzak magammal? Oké. De hogy ne gondoljak a múltra? Egyszerűen igaz? Egyszerűen nem gondolok rá… vicces…Törlöm az újévi fogadalmi listámat, és az lesz az újévi fogadalmam, hogy magammal törődök. Ez nehéz. Hogy tudnék magammal törődni, amikor párkapcsolatban vagyok? Bármit teszek az kihatással van rá is, és fordítva is igaz. Ő bármit tesz, az rám is kihatással van?

Be kéne vennem a képzeletbeli leszarom kapszulát? Nekem ez nem megy. Itt ülök egy szál törölközőben, a fejemen is egy, mert meg szerettem volna lepni, hogy csinos várom haza… Nem vagyok az a fajta ember, aki tud mosolyogni, ha problémája van, rajtam egyből meglátszik, ha valami nem oké.

Van egy parfatáblánk, azon van egy olyan tábla rész, amire lehet írni, felírta rá: Szeretlek Édesem. Más nap, pedig, hogy legyen szép napom.

….. Magammal kell(ene) ennyit foglalkoznom, ahelyett, hogy folyton rá koncentrálok. Azt hiszem, a lelkem akkor nyugodna meg, ha tényleg megcsalna, és lenne rá “bizonyíték”. Akkor el tudnám hagyni. Fogalmam sincs, hogy kell magammal foglalkozni. Úristen, mennyire durva ezt leírni. Nem tudok magammal foglalkozni. Szeretnék magammal foglalkozni. Csinálok egy bögre teát, és meglátom…