2010 január 9. | Szerző: F |

 Szomorú voltam egy kicsit, kicsit nagyon, de olvastam egy bejegyzést, ami erőt adott.

Nem szabad feladnom, soha, de soha nem szabad.

Azt vettem észre, hogy minden fajta erőfeszítések nélkül várok változást, idő előtt feladom, és türelmetlenek vagyok.

Most nem szeretném feladni, főleg, ha eddig eljutottam.

Tudom, hogy meg tudom csinálni, elképzeltem magamnak egy életet, ami nem úgy alakul, ahogy szeretném, de ez nem feltétlenül jelent rosszat. Mindig az adott helyzetből kell kihoznom a legjobbat.

Ezt a bejegyzést elmentettem piszkozatba, elszaladtam zuhanyozni, mentem ki az előszobába, és találtam egy talán gyereksálat (?). Tegnap még fel sem tűnt, mert hazaestem, vacsoráztam, zuhanyoztam, aludni mentem. Nagyságából ítélve, felnőtt sál nem lehet, a páromnak nincs sála, tegnap nem voltam itthon egész nap (értsd: reggel elmentem, este 10 körül értem haza). A kocsiban is feltűnt, hogy ült valaki, vizes volt a lábszőnyeg, ami műanyagból van…Tegnap késő délután, talán már este volt, hívott, hogy ma menne focizni.. Gyanakodnom kéne? Nem teszem. Miért? Ahogy nemféltékeny írta: az ő élete, élje, ahogy akarja. Most ebben a pillanatban úgy érzem, soha nem fogok bízni benne. Tegnap este nagyon elgondolkoztam rajta, hogy nincs értelme együtt lenni, mert nálam ezek a hangulatingadozások, ezek a dolgok, az őrületbe kergetnek csak. Egyszerűen nem tudok bízni. Megpróbáltam, nem megy, ez van. Nem lenne szabad feladnom, ahogy az elején is írtam, de akkor még nem találtam meg a sálat. Nem lenne szabad feladnom? Ugyan mit? Magamat? Az elképzeléseimet? A harcot? Jó az, ha harcolni kell egy kapcsolatban? Kell -e egyáltalán harcolni? Olyan sokat kérek, ha őszinteséget várok? De ha őszinteséget kapok, már azt se tudom elhinni, van így értelme? Van egyáltalán értelme az egésznek? Jó így, ha méár egy sál ilyen összeesküvés-elméletet vált ki belőlem? Napok óta úgy érzem, hogy megcsal. Ha meg is csal, miért nem hagy el? Egyáltalán én miért nem hagyom el? Lenne hova mennem, a pénz se jelentene problémát… akkor miért nem? Miért szeretnek a nők szenvedni? Miért bíznak folyton valamiben? Miért nem tudok érzéketlen lenni? Miért nem lehet megoldani, hogy ne legyen szívem, se emlékeim? Miért fáj még mindig ennyire…?