2009 december 24. | Szerző: F |

 Szia Madár! Örülök, hogy folyamatos olvasóm lettél!

Szerelem? Van.

Amikre nem válaszoltam, nem véletlenül tettem, úgy érzem, hogy ez már túl magánügy, és elhiszem, hogy így ködös a kép számodra, de számomra nem. Az angliai lehetőséget már nyáron felajánlották, nincs összefüggésben a kettő ködössége 🙂

Én kértem. Szinte mindent eltett, leszámítva, amit írtam az előző bejegyzésben.

Annyira jó, hogy rákérdeztél, hogy hasonlítok -e az exére, mert tudod én egyfolytában azt látom, hogy igen. Aztán szép lassan rájöttem, hogy egyáltalán nem. Hajszínben hasonlítunk, és ennyi, és még az érdeklődéis körünk hasonló egy dologban. Más testalkat, más felfogás. Ami még közös a féltékenység. Mondta a párom, hogy az exe is féltékeny volt, és lám, én is mi vagyok? Féltékeny. A páromat ismerve most már, el tudom képzelni, hogy az ex is miért lehetett féltékeny. A párom túl játszmázós ember. Ezt már mondtam neki többször is, de nem hiszi el. Ha én csinálok x rossz dolgot, akkor ő igyekszik visszaadni: amikor megtörtént a második rossz dolog, amitől ilyen lettem, az is kis bosszú volt…

Elhatároztam, hogy ma mindenképpen beszélnünk kell, valamit muszáj csinálnom ezzel a kapcsolattal, mert nem érzem jól magam (testileg se, folyamatosan beteg vagyok, nemi értelemben. Nem nemi beteg vagyok, de ahhoz van köze.) Amikor szakítottunk egyszer a párommal, akkor el is múlt a betegségem. Összejöttünk, és újból kiújúlt… azért ez nem véletlen, ugye?

Megjött, hogy úgy most megyek. Később igyekszek lenni, és válaszolni mindenre.