Madár says:

Miután kiléptem, jut eszembe, hogy csak addig tudtál hosszan írni, amíg a félelmeidről írtál. Most, hogy már fel akarod számolni a félelmeid, nincs mondandód. De így nem is vagy. A félelmeid voltál csupán. Ebből az látszik, hogy semmi más nem érdekelt annyira, mint a párod lelke, hogy mit érez irántad vagy más iránt. Judit is A Kékszakállú herceg várában ezért veszít el mindent, mert ahelyett, hogy a saját pozitív érzéseire koncentrálna, a másikéra figyel csak, így neki semmi se marad a sajátjából pozitív, de a párjából se! Én is ilyen vagyok. Sok nő ilyen, vagy tán mind. Minket mindig az érdekel, mit érez a férfi, akit szeretünk. A férfit pedig szintén csak az érdekli, mi mit érzünk. A Kékszakállút is csak Judit érzései érdekelték. Minden férfi és nő itt rontja el: a negatívra koncentrálunk csak, ill. ha nem koncentrálunk a pozitívra, akkor automatikusan az negatív lesz, nincs semleges érzés, az csak a halál lehet már, a nagy semmi, ahogy Juditnál is! Látod, jó, hogy nyitottad ezt a blogot, jól elgondolkoztam én is, hol rontjuk el.