2009 december 2. | Szerző: F |

 Féltékeny vagyok…

A párom most ért haza, és a szomszédjával valami volt, mert egyszerre jöttek, és mielőtt a párom bejött, a nő megköszönt neki valamit, nyitva volt már az ajtó, ezért hallottam, a konyhában ültem. Az én párom meg semmit nem mondott, hogy mi volt, mi van, hogy a nő megköszönt neki valamit. Ha beült volna a kocsiba, akkor szerintem illene tudnom róla, mást nem tudok elképzelni…

Utálom az egészet már, és komolyan írom az lenne a legjobb, ha nem is éreznék semmit, legyek egy érzéketlen ember, nulla érzelemmel.

Az a baj, hogy mindig is gyanakodtam a nőre, mert olyan nyájas a párommal és voltak bizonyos szituk, amikor kimondottan a páromhoz ragaszkodott segítség terén, amiben én is tudtam volna segíteni. A segítségkérése olyan alapvető volt, mint például, hogy adjak neki egy fazekat, amiben főzni tud. Nem ez volt a konkrét szitu, ez csak viszonyítás képpen, hogy ilyen alapvető dolognél is a páromhoz ragaszkodott…