Na, jöttem nem éppen jóval dicsekedni.
Belenéztem a magán telefonjába, itthon hagyta. Nagyon gyorsan kezdett dobogni a szívem, és visszatettem. Másodszorra már nem. Belenéztem. Mit váltott ki belőlem a helyzet? Furán fog hangzani, de megnyugodtam. Vannak olyan dolgok, amiket ki kell próbálnod, hogy tudd, milyen, mert hiába mondja neked akárki, hogy ne tedd, a kíváncsiság mégis hajt. Miután megtetted, azután tudsz már álláspontot foglalni. Mi most az álláspontom? Többet nem fogok belenézni, mert most már tényleg nem látom értelmét, ehhez sajnos az kellett, hogy belenézzek.
A féltékenységem megint előjött, nem a telefonnal kapcsolatban. Nem írnám le, mert ki tudja, ki olvassa a blogomat, nem szeretném, ha magára ismerne valaki. Annyira átlagos dolog miatt volt, hogy tényleg magammal van gondom, nem tudom elfogadni magamat, ahogy vagyok. A kérdés az, miért becsülöm le magam? Hiába jöttem rá erre, ha egyszerűen nem tudom, miért van ez. Oké, hogy nem hiszem magam elég jónak, de miért?
Amúgy sokan olvasták eddig a bejegyzéseket, kár, hogy ők nem szólnak hozzá, mert tudom, hogy nagyon sok féltékeny nő van, és nekik is mind saját magukkal van gondjuk…
Ne haragudj Madár, hogy most nem reagálok semmit az írásodra, lehet legközelebb már csak vasárnap, vagy hétfőn leszek.
Madár! Annyit azért mert súgok, hogy 20 és 30 között vagyok.:)