Madár!
Nem véletlenül nem írtam le a koromat, mert lényegtelen, hogy hány éves vagyok, az a dolgokon mit sem változtat. Lehetek 22, 24, 26, 28, akár 55 éves is, attól még ugyanúgy ilyen vagyok, amilyen. Itt a kor teljesen mellékes.
Az álommal kapcsolatban vitatkoznom kell veled. Álomszótár ezeket írta:
Papagáj: A bölcsesség ígérete, ha a saját véleményét tudja mondani. Az elbutulás veszélye, ha mások szövegét ismételgeti.
Írás: Általában fontos üzenetet hordoz (amelyet Ön saját magának küld), de megfejtése nehéz. (Ellenkező esetben nem volna szükség arra, hogy álomba rejtse.) Érdemes megfejtésével foglalkozni, de ez valószínűleg hosszas munkát igényel, az álom, az álomsorozat alapos elemzését. Demotikus álmoskönyv. Ha valaki papiruszra ír: rossz, mert Isten számba veszi gonosz tetteit.
Levél: Az üres papír egy lehetőség, írhatunk rá (üzenetet), rajzolhatunk (vágyainkat). Mindenképpen egy törekvés valaminek a kifejezésére.
Sírás: Megkönnyebbülés, egy teher lassan távozik. A nevetés még kissé odébb van, de jönni fog, ha környezete megértő. Astrampsychos. Öröm fogja eltölteni lelkét.
Azt kifejthetnéd bővebben, hogy nekünk kell a lelki életünket rendezni velük, mert lehet félre értelmezem, és addig nem szeretnék rá reagálni.
Tegnap beszélgettünk. Megkérdeztem, hogy nincs –e valami, amiről tudnom kéne, vagy kettőnkkel kapcsolatban akármi. 2 dolgot mondott: az egyik, hogy rossz érzése van kettőnkkel kapcsolatban (megérezte azt, hogy nekem gondom van). Tegnap megbántottam véletlenül, mert nem úgy értelmezte azt, amit én mondani szerettem volna, és letette a telefont. Írtam is utána neki, hogy a hangjából ítélve megbántottam, pedig nem úgy gondoltam, amit, ahogy ő.
A másik dolgot itt nem részletezném, mondta, hogy akkor szerette volna elmondani, ha tényleges lesz, csak annyit mondtam neki, hogy köszönöm, hogy elmondta. Tényleg jól esett, hogy elmondta, mert nem feltétlenül kellett volna most elmondania, hanem pár nap múlva.
Mondta, hogy nincs semmi probléma, azon kívül semmi, amit elmondott.
És most jövök én: ha a szemembe mondja, hogy nincs semmi probléma, nincs más dolgom, minthogy elhiggyem. Ha ő olyan kis süsü lenne, hogy rákérdezek, és nem mondja el, ha bántja valami, akkor az már az ő gondja. Úgy értem, hogy a lehetőség előtte volt, ha bármi nyomná a lelkét, vagy bármi problémája lenne kettőnkkel, akkor elmondja, sőt a lehetőség mindig előtte van. Nos, most már csak nekem kéne elhinnem, hogy tényleg semmi gond nincs. Innentől kezdve rajtam áll vagy bukik, hogy elhiszem –e, Miért ne hinném? Ha azt mondta, biztos úgy van. Nem akarok már úgy élni, hogy folyton megkérdőjelezek mindent, hogy biztos úgy van –e, ahogy és gyártom a frappáns elméleteimet.
Jó volt az este, nagyon jó… és a reggelünk is: sok simogatás, sok bújás, sok csók, sok érintés 🙂
Most ez is rajtam áll vagy bukik, hogy elrontom –e a képzelgéssel, agyalással. Az „első” majdnem agyalás-mentes nap általában mindig szuper, de utána minden kezdődik az elejétől fogva, mert képtelen vagyok elhinni, hogy én kellek, hogy kellek egyáltalán. Tegnap gondolkodtam elég sokat magamon. Arra jöttem rá, hogy: mindig máshoz hasonlítom magamat, az önbizalmam mínuszban van. A durva az, hogy ha ránézek a barátnőmre, azt mondom mindig magamban, ő sokkal jobban illene a páromhoz, itt most öltözködési stílusra gondolok, meg még nem tudom mire. A barátnőmnek is van párja, szóval nem értem, miért vagyok ilyen, miért nem becsülöm magam, miért hasonlítgatom magam máshoz, mert ami energiát ebbe ölök, azt fordíthatnám jó értelemben magamra: munkakeresés, tanulás, torna, akármi más. A munkakeresésben is teljesen lehangolom magam,mert úgy gondolom, hogy ide úgyse vennének fel, ide se, oda se, így szinte alig küldök önéletrajzot.
Nemféltékeny!
Annyira igazad van, hogy saját magunkkal kéne törődnünk, most kezdek rájönni erre én is, az egésznek az „ízére”.
Akkor itt az idő, hogy ténylegesen magammal kezdjek törődni, magammal foglalkozni, leginkább a lelkemmel.
Képzeljétek! Nem hiányzik a turkálás, nem tudom, hogy csináltam, egyszerűen lebeszéltem magam arról, hogy teljesen felesleges, mert szétagyalnám magam, és csak rossz napom lenne.
4 napja nem turkáltam! (3 napja és 23 órája…)
Azt álmodtam, hogy indultam a szépségkirálynő választáson…. 🙂 ezt hogy hoztam össze, nem tudom…