2009 november 26. | Szerző: F |

 

A csodálatos nap után, egy irtó rossz este lett, és a tegnapi is az volt.

A tegnapelőtti nem is lényeges, inkább a tegnapi.

Múlthét szerda óta nem ültem a kocsijában, mert nem mentünk sehova. Ő viszont hazament a szüleihez hétvégén. Tegnap várt x helyen, mert anyuval találkoztam, jött értem. Beszállok a kocsiba: az ülés nem az én méretemhez van állítva, sokkal előrébb van húzva, a támla is másképp állt, mint ahogy nálam szokott.

Ennyi elég volt, és megint padlón vagyok, megint agyalok. Rá kellett volna kérdeznem, hogy ki ült itt, mert nagyon előre van húzva az ülés. Ehelyett csak annyit mondtam, hogy hú nagyon előre van húzva az ülés, nem férek el (nem azért, mert olyan kövér lennék, a magasságomból kifolyólag).

Ő kicsit zavart volt, amikor ezt megemlítettem, segített hátratolni az ülést, mert nekem soha nem sikerül. Valami bibi nála is volt, mert nem úgy viselkedett, mint máskor: nem rakta a kezét a lábamra, és egy szót nem szólt egészen hazáig, igaz én sem. Aztán innentől kezdve egy darab szót nem váltottunk, még reggel sem. Elmentem fürdeni, aztán egyből ágyba, mert hulla voltam, későn értünk haza tegnap. Nem tudom, ő meddig volt fent, azt hallottam, hogy lekapcsolta a tv-t és elment fürdeni, de akkor már valószínűleg aludtam, mikor bebújt az ágyba, mert semmit nem érzékeltem.

Az éjszaka: azt álmodtam, hogy megcsaltam őt. És jó érzés volt. Nem is a páromat sajnáltam az álmomban, hanem a másik férfit, vagyis inkább fiút, mert fiatal volt, hogy nem mondtam el neki, hogy kapcsolatban élek.

 

Reggel ébredés. Tudjátok, hogy feküdtünk? Én az ágy egyik oldalán, teljesen a falhoz húzódva, ő pedig a másik oldalon, teljesen a szélén, semmi összebújás nem volt, semmi érintkezés. Reggel sem. Én megfordultam, hogy lássam, de csak a hátát láttam. Megint itt jött a makacsságom, hogy bújj hozzá, de nem, de bújj hozzá, de nem. Hát addig veszekedtem saját magammal, amíg felkelt, és már nem volt kihez bújnom.

Igazából gondoltam rá, hogy már csak azért is belenézek a telefonjába, aztán arra jöttem, ugyan: bármit ki lehet törölni. Gondoltam, hogy megint átkutatok mindent, de: mit érek el vele? Hogy megint lesz egy nagyon rossz napom? Arra is gondoltam, hogy mi van, ha azt mondaná, van valakije, és arra jöttem rá, hogy, azt mondanám neki, amit nekem Nemféltékeny írt: a te életed, te vagy benne a főszereplő, ha neked így jó, akkor csináld. És még annyit is mondanék, hogy egészségedre. Aztán viszlátot intenék.

Nem tudom, hogy mit várok még. Valószínűleg azt, hogy változzak.

Olvastam egy blogot, ahol a lány szintén dilemmázik egy férfival kapcsolatban, és azt tanácsolták neki, hogy: maradjon a férfi mellett, mert mindegy, hogy utána kijön, hasonló esetben, ugyanúgy reagálna, ahogy eddig, mert nem változtatott.

Én nem tudom, hogy most mi lesz, és tudom, hogy igazából a saját hülyeségeim miatt rontok el mindent: magamat, a napomat, a párkapcsolatomat. Nem tanultam meg kezelni még azt, ami történt.

Azt olvastam, ha valaki féltékeny, abban több a hiúság, mint a szerelem.

Rosszul végződött tegnapi nap, rosszul kezdődött mai nap, és még a nap csak szinte most kezdődött, hol van még a vége?

3 napja nem turkáltam, és nem is fogok, ez nem old meg semmit.