2009 november 24. | Szerző: F |

 

Madár!

Ne haragudj, a te kommentedre nem is reagáltam. Igen, nekem ez túl korai 🙂

Azért én a késsel való hadonászástól nagyon messze vagyok, nem tudnám bántani a páromat, még úgyse, hogy csak megütném.

Van abban valami, amit írsz. Lehet, én se foglalom le magam túlságosan. Igazából tudom, hogy nem foglalom le magam túlságosan.

Tudod, pont arra gondoltam tegnap, úgy érzem, a párom nem tud felnézni rám, és nekem ez nagyon rossz érzés. Szeretném, ha tudna dicsekedni, hogy milyen okos, tanult, művelt, iskolázott barátnője van, mert igazán kevés az, ha csak szép vagyok, de a fejemben a káposztalén kívül nincs más. Amúgy nagyon szeretek tanulni, mindig tanulok valamit, de az utóbbi időben semmit.

Soha nem táncoltunk együtt, pedig imádok táncolni, és a párom is mondta, hogy biztos nagyon jól táncolok (más már mondta, hogy nagyon jól táncolok), és megnézne egyszer. Plusz el is szeretnék már régóta járni társas táncra: salsa, vagy ilyesfajta órákat venni.

Nem láttam az Elfúja a szél-t, de sok jót hallottam róla, mind a könyvről, mind a filmről.

 

Nemféltékeny!

Olyan igazad van, csak egy gond van: nyilván te nem élted át azt, amit én, habár mást nyilván igen, csak tudod elég rossz, hogy tesz valamit, és ennyi. Még megmagyarázni sem tudja. Ilyenkor az jut eszembe, hogy vajon ebből mennyit tanult, mert ha nem tudja megmagyarázni, akkor nyilván máskor is előfordulhat, ugyan ez, ugyanígy, mert egyszerűen nem tudja miért csinálta. Remélem, érted, mit szeretnék kifejezni.

 A legfájóbb az egészben mégis az, hogy azt mondta, fordított esetben, vagyis, ha én csinálnék ilyet, akkor nagyot csökkenne a bizalma. Igazából nem írtam le, hogy mi is ez a probléma, maradjunk annyiban, hogy nem testi megcsalás, de azért nem szeretnék bővebb infót adni, mert ha esetleg az oldalon járna (ki tudja, miket nézeget egy férfi), hamar magára ismerne.

 

Úgy gondolom, hogy ha olyan tettei vannak, amely engem is érint, akkor nem lényegtelen.

Értem, hogy mit szeretnél írni, és végülis igazad van teljes mértékben. Túlságosan a párunk életére akarunk koncentrálni, őt akarjuk irányítani, az ő dolgait rendezni, miközben a saját életünkön is lenne mit bőven javítani, tanulni, irányítani. Nyilván ha én elkezdek magamon változtatni, akkor azt ő is észreveszi, és azt gondolja, hogy hoppá, egy ilyen nőt nem szeretnék elveszíteni.

 

Tudja, hogy vannak gondjaim kettőnkkel kapcsolatban (vagy inkább csak magammal kapcsolatban?), de nem tudja ezeket a turis dolgokat. Ma reggel is a konyhában voltunk, reggeliztünk, és elgondolkoztam magamon, és a blogra gondoltam, hogy mit írok. Megsimogatja az arcomat, és megkérdezi, hogy valami baj van. Mondtam, hogy nincs. Megkérdezte vagy 3-szor, hogy biztos, mondtam igen. Úgy érzem, ezt nem kell megosztanom vele, mert nagyon szégyellném magam előtte.

 

Dicsekedni szeretnék a tegnapi nappal kapcsolatban: nagyon jó volt a késő délutánunk és az esténk. Dvdztünk, vége lett a filmnek, és csak néztünk egymásra, simogatta az arcomat, de ezt úgy, hogy feküdtünk a kanapén. Itt most nem kell a szexre gondolni (nem is volt), hanem a szívből jövő szeretetre, simogatásra, csókokra, nem az izgatás volt a cél. Olyan jól éreztem magam a karjaiban, minimum fél órán át elvesztünk egymás tekintetében, mosolyogtunk egymásra, finoman csókoltuk egymást, mondta, hogy nagyon szép vagyok. Láttam rajta valamit, amit mostanában nem: szerelmesen nézett rám.

Aztán, amikor készülődtem fürdeni, ugyanez: mosolyogtunk egymásra, puszilgatta a nyakamat, az arcomat, simogatott, én pedig jól átöleltem, magamhoz szorítottam. Egyszerűen kedvem nem volt fürdeni menni. Annyira szeretem az érintését, és ez most olyan más volt, mint az eddigiek, sőt, megmerem kockáztatni, ilyet még soha nem éreztem, amit tegnap ez a helyzet kiváltott belőlem, a szívemben.

Belegondoltam, hogy turkálok utána, és hogy milyen rossz gondolatim vannak, és könnybe lábadt a szemem, nagyon sűrűn kellett pislognom, hogy ne folyjon ki a könnyem, és hogy ne vegye észre. Annyiszor értünk tegnap egymáshoz, mint körülbelül 3-4 nap alatt összesen. Aztán fürdés után az ágyban is ugyanez a szeretgetés. Nagyon szeretem a hátát, és mondtam neki, hogy forduljon hasra, felhúztam a pólót a hátán és finoman elkezdtem simogatni, és puszilgatni. Aztán visszabújtam mellé. Mondta, hogy nagyon finom volt, amit csináltam, nagyon jól esett neki, és jól hozzám bújt.

Az a baj, hogy nem jön át nyilván az írásomon keresztül, amit éreztem, de annyira-annyira jó érzés volt, jó volt mellette, vele lenni, a karjaiban.

 

Ma reggel többet simogatott szinte, mint evett. Sokszor lerakta az evőeszközt, és megsimogatta az arcomat, mosolygott rám, természetesen én is rá. Mielőtt elindult a munkába, megkérdeztem, hogy meg van –e mindene, leellenőrzött mindent, hogy igen, majd magához húzott, rám nézett, és azt mondta, hogy meg van mindene.

Lehet ezek másnak teljesen természetesek, de nekünk mostanában nem voltak jó napjaink, így teljesen eufórikus érzésem van, pár centivel a föld felett járok. A konyhában csináltam a reggelit, és észrevettem, hogy ott a telefonja. Meg tudtam volna nézni, de nem néztem. Valahogy számomra a telefonja olyan tabu, nem tudom, hogy miért. Remélem hónapok múlva már minden mása tabu lesz, sőt nem is hónapok, hanem hetek, napok múlva.

Próbáltam lefoglalni a gondolataimat, nem arra gondolni, hogy most miért csinálta ezt, miért csinálta azt.

Este fürdés után még mászkáltam picit a lakásban, mert láttam, hogy gép előtt ül, gondoltam hagyom egy kicsit, nézze meg nyugodtan, amit akar. Megyek be a szobába, rám várt, hogy bemenjek, mert egy oldat mutatott, és kikérdezte x dologról a véleményemet. Ez is jól esett.

 

Itt az ékes bizonyítéka annak, hogy próbáltam magamon változtatni, és a párom is teljesen másképp viszonyult hozzám. Sietett tegnap a fürdéssel, hogy minél hamarabb mellettem lehessen az ágyban. Olyan felszabadultak voltunk, nem lehetett érezni közöttünk a feszültséget. Reggel mondtam neki, hogy már várom, hogy hazaérjen, mondta, hogy siet haza, de még beugrik a postára.

 

Természetesen ennyi idő alatt nem tudom a fejemből kiverni a rossz gondolatokat, és nem mondom, hogy nem gondolok rá, és nem gyártok összeesküvés-elméleteket, de már sokkal kevesebbszer, mint azelőtt. Van, amikor nehezemre esik másra gondolni, de akkor leállítom magam.

Már most látom, hogy egy fél nap alatt mennyit változtattam, és mennyivel másabb lett a hangulat közöttünk.

Tényleg nagyon várom már, hogy végre késő délután legyen, hogy újból lássam, és magamhoz ölelhessem.

 

Köszönöm Nektek a segítséget, és a tanácsokat!