Sziasztok! Hogy kezdődött? Fogalmam sincs, talán mindig is bennem volt. Egyszerűen betegesen féltékeny vagyok, és már én nem tudom elviselni saját magamat. A partnerem felé nem mutatok ebből semmit, hanem belül őröl fel ez az egész, de olyan szinten, hogy már nem bírom tovább. Kifelé azt mutatom, hogy minden rendben, de belül mintha folyton egy hurrikán tombolna. Ha akár egy percet is késik, már összeesküvés-elméleteket gyártok, hogy kivel, mit, mikor, mit csinál. Akkor tudnék igazán nyugodt lenni, ha minden másodpercéről tudnék, hogy mit csinál. Voltak próbálkozásaim, hogy változtassak, de nem ment, lehet nem akartam eléggé? Számomra a féltékenység már szinte drog: ha a párom nincs itthon átkutatok mindig mindent, mert ha nem csinálnám, beleőrülnék. Soha nem találok semmit, de enélkül már nem tudok élni. Ha tudnám a jelszavát mindenhova, azt is biztos ellenőrizném minden nap, sőt, minden órában. Egyszerűen elviselhetetlen így az élet számomra. Voltak jobb napok, de mindig visszaesek ebbe az állapotba, amin nem tudom, hogy kéne változtatnom. Tapasztalatokat várok, olyanokat akik szintén féltékenyek, olyanokat, akik nem féltékenyek, és akik tudnak kiutat ebből. Lehet én már pszichológiai eset vagyok, de arra nincs pénzem. Szerintem, ha felvenném saját magammal a harcot, akkor menne, és ha tényleg elhatároznám, de nagyon nehéz…. Amúgy a nevem nem egy F akart lenni, hanem Féltékeny…