Kilátástalan helyzet?
2009 november 21. | Szerző: F |
Sziasztok! Hogy kezdődött? Fogalmam sincs, talán mindig is bennem volt. Egyszerűen betegesen féltékeny vagyok, és már én nem tudom elviselni saját magamat. A partnerem felé nem mutatok ebből semmit, hanem belül őröl fel ez az egész, de olyan szinten, hogy már nem bírom tovább. Kifelé azt mutatom, hogy minden rendben, de belül mintha folyton egy hurrikán tombolna. Ha akár egy percet is késik, már összeesküvés-elméleteket gyártok, hogy kivel, mit, mikor, mit csinál. Akkor tudnék igazán nyugodt lenni, ha minden másodpercéről tudnék, hogy mit csinál. Voltak próbálkozásaim, hogy változtassak, de nem ment, lehet nem akartam eléggé? Számomra a féltékenység már szinte drog: ha a párom nincs itthon átkutatok mindig mindent, mert ha nem csinálnám, beleőrülnék. Soha nem találok semmit, de enélkül már nem tudok élni. Ha tudnám a jelszavát mindenhova, azt is biztos ellenőrizném minden nap, sőt, minden órában. Egyszerűen elviselhetetlen így az élet számomra. Voltak jobb napok, de mindig visszaesek ebbe az állapotba, amin nem tudom, hogy kéne változtatnom. Tapasztalatokat várok, olyanokat akik szintén féltékenyek, olyanokat, akik nem féltékenyek, és akik tudnak kiutat ebből. Lehet én már pszichológiai eset vagyok, de arra nincs pénzem. Szerintem, ha felvenném saját magammal a harcot, akkor menne, és ha tényleg elhatároznám, de nagyon nehéz…. Amúgy a nevem nem egy F akart lenni, hanem Féltékeny…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
sajnos én is ebben a cipőben járok nagyon szeretnék válltoztatni rajta,de nem megy.A legnagyobb gond hogy én nem magamba fojtom,mert nem tudom,hanem naponta ezek a dolgok keseritik meg az életem,és ezt ő is tudja,semmi jel semmi ami okot adna a féltékenységre,lehet hogy ez nem is változik,,
hm..tudod, vannak pasik, akik ki tudják hozni belolunk a zoldszemut és vannak, akik nem.. volt már pár pasim az életemben és csak egyetlen egyre voltam féltékeny. sem elotte, sem utána senkire. mint utolag kiderult, féltékenységem nem volt alaptalan. sot! 1xre 3 novel csalt. pedig semmi jele nem volt, csupán noi megérzés.. sajna, bejott a megérzésem.. tanácsom nincs, csak az, h legyél ovatos..
“ha a párom nincs itthon átkutatok mindig mindent, mert ha nem csinálnám, beleőrülnék.”
Khm…. szerintem meg már beleőrültél. De ezt nyilván tudod: a benned dúló agyvihar NEM a pasiról szól. Veled nem stimmel valami. Sürgősen orvosra van szükséged.
Szia!
Most találtam rá a blogodra. 4 év telt el. A 3. hozzászólóval egyet kell értenem. Remélem, azóta orvosi segítséggel vagy mással, de kilábaltál ebből a betegségből. Tény, vannak pasik, akik kihozzák az emberből a féltékeny állatot (ezek is klinikai esetek), de ez alapból a mi cuccunk. Mi kishitűségünk, mi önbizalomhiányunk, bizalmatlanságunk… stb. A gond ezzel az, hogy a másikat simán elveszíthetjük így, mert ez egy pokol, de nem csak nekünk, a máiknak is. Az ok, mindig mi vagyunk!